Tizennégy év után ölthette újra magára a zöld-fehér mezt a győri nevelésű Iváncsik Tamás. „Úgy döntöttem, hogy az Elverum kézilabdacsapata lesz profi pályafutásom utolsó állomása” – mondta a 117-szeres válogatott játékos, akinek több külföldi ajánlata is volt, de végül úgy döntött, hazajön Magyarországra és a kézilabda-szövetséggel karöltve segíti a magyar kézilabdázást. „A munkám abból áll, hogy edzéseket fogok látogatni és segítem az edzők hétköznapi feladatait.”
Nem szeretett volna egyből felhagyni a kézilabdázással, úgy döntött tehát, hogy az NB I/B-ben szereplő Győrben folytatja. „Nem is volt kérdés, hogy Győrben fogok a fiúknak segíteni” – tette hozzá a zöld-fehér nevelésű Iváncsik, aki 16 éves korában került fel a kisalföldiek első csapatához. Nem csak a felnőtt együttes járt jól a szélsővel, hiszen az utánpótlás munkájában is aktívan részt vesz. Ez tökéletesen passzol terveihez, mert játékoskarrierje után is a kézilabda közelében szeretne maradni.
Iváncsik Tamás pályafutása alatt végigjárta a ranglétrát, Győrből egészen Veszprémig eljutott, itt hét évet töltött el és elmondása szerint ez az állomás volt a legmeghatározóbb az életében. Hétszer magyar bajnoki címet, hatszor kupagyőzelmet ünnepelhetett a bakonyiakkal, emellett kétszer Norvégiában is a csúcsra ért és 117-szer a címeres mezt is felhúzhatta. „Nem érzek hiányt a pályafutásomban, így volt teljes a karrierem.”
Testvére, Iváncsik Gergő búcsúmeccsén az egész család együtt játszott. Fotó: M4 Sport)Mindent elért, amit lehetett, egyedül az olimpiai szereplés nem jött össze neki, ugyanis egy Európa-bajnoki-mérkőzésen keresztszalag-szakadást szenvedett. „A családom, a vezetőség, a játékosok is mögöttem álltak és segítettek abban, hogy minél előbb felépüljek. Nagyon jól sikerült a rehabilitációm és úgy érzem, kész játékosként tértem vissza a válogatottba. Az, hogy Mocsai Lajos nem szavazott nekem bizalmat abban az időben, most már megértem, de azért bennem maradt egy pici tüske” – emlékezett vissza nehéz időszakára a játékos. Iváncsik elárulta, hogy ekkor akart először eligazolni Veszprémből: „Volt egy szerződésem a Berlinnel, azonban ez még nem volt aláírva. Már akkor ki akartam magam próbálni a Bundesligában”.
A Norvégiában eltöltött másfél év rádöbbentette arra, hogy itthon még sok mindent nem tudunk a kézilabdáról, és arra is, mennyire más felfogásban játszanak, élnek északon. „Tapasztalatszerzésnek remek volt és a kislányom megtanult folyékonyan norvégul, úgyhogy már ezért megérte.”
Testvére, Iváncsik Gergő búcsúmeccsén a szintén egykori profi kézilabdázó, világválogatott édesapja, Iváncsik Mihály mellett ő és a harmadik Iváncsik-fiú, Ádám is pályára lépett. „Nekem ez olyan hihetetlennek tűnt. Mintha csak most lett volna, hogy Gergő Veszprémbe igazol.”
A videóra kattintva meghallgathatja Iváncsik Tamás és édesapja életfilozófiáját és tanácsait is.