Az arányosságra törekvő vegyes német választási rendszer az egyéni körzetek és a tartományonként felállított pártlisták kombinációjából áll. A Bundestag alapesetben 598 fős, a képviselői helyek felét az egyéni körzetekben nyertes politikusok kapják, a másik 299 mandátumot pedig a listás szavazatok alapján osztják ki azon pártok között, amely országos átlagban elérik az 5 százalékot, vagy legkevesebb három egyéni körzetben győznek, de az 5 százalékos bejutási küszöb alatt maradnak.
A választás egyfordulós, érvényességi és eredményességi küszöb nincs. Viszont előfordulhat, hogy egy párt valamely tartományban több egyéni mandátumot szerez, mint amennyi a listán szerzett szavazatok százalékos megoszlása alapján járna neki.
A Bundestag épülete Berlinben. MTI/EPA Fotó
Ezt a mandátumtöbbletet az előző, 2013-ban tartott Bundestag-választáson bevezetett szabályok szerint ki kell egyenlíteni, hogy a Bundestag erőviszonyai végül a lehető legpontosabban tükrözzék a listákra leadott szavaztok megoszlását.
Erre szolgál az úgynevezett kiegyenlítő mandátum intézménye, amelynek révén a Bundestag a 2013-2017-es ciklusban nem 598 képviselőből, hanem 631 képviselőből állt.
A választáson négy többletmandátum keletkezett, valamennyi a Kereszténydemokrata Uniónál (CDU). Az Angela Merkel kancellár vezette párt négy különböző tartományban szerzett egy-egy mandátummal többet, mint amennyi a helyi listákra leadott szavazatok alapján járt volna. Ezért az igen összetett kiegyenlítési mechanizmus alapján nyolc további tartományban összesen 29 kiegyenlítő mandátumot kellett kiosztani. Ebből 13 a CDU-nak, 10 a szociáldemokrata pártnak (SPD), 4 az SPD-től balra álló Baloldalnak (Die Linke), 2 pedig a Zöldeknek járt. Az ötödik párt, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) – a CDU csak Bajorországban működő testvérpártja – nem kapott kiegyenlítő mandátumot.
Akár hét párt is bejuthat
A szeptember 24-i választás után felálló új Bundestag várhatóan még tovább duzzad az eredeti 598 főhöz képest, a többi között azért, mert a felmérések alapján nem öt, hanem hét párt jut be: a mostaniak mellett a CDU/CSU pártszövetségtől jobbra álló, újonc Alternatíva Németország (AfD) és a 2013-ban elveszített szövetségi parlamenti képviselet visszaszerzésére készülő jobboldali liberális Szabad Demokrata Párt (FDP).
A friedrichshafeni Zeppelin Egyetem (Zeppelin Universität – ZU) politikatudományi tanszékének vezetője, Joachim Behnke modellszámításai alapján a következő Bundestag legkevesebb 678 főből áll majd, de az is lehet, hogy 725 képviselőnek kell helyet kialakítani a berlini Reichstag-épület ülésteremében.
A 82 milliós Németország szövetségi parlamentje így nagyobb lesz, mint például a több mint 320 millió lakosú Egyesült Államok 435 fős képviselőháza, vagy az 1,3 milliárd lakosú Indiában az 552 fős alsóház – emelte ki a ZU kutatását bemutató összeállításában a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című vasárnapi lap.
[interestingbar group=”interesting”]Évi félmillió euró/képviselő
A létszám emelkedésével a költségek is növekednek. A képviselők tiszteletdíja – alapfizetése – az idén júliusban végrehajtott 2,3 százalékos emelés után havi 9542 euró. A képviselők további nagyjából 20 ezer eurót fordíthatnak munkatársak foglalkoztatására, elszámolhatnak számos más kiadást is, és kapnak egy sor egyéb juttatást, például ingyenes bérletet a német vasút (Deutsche Bahn) valamennyi járatára. Mindezzel együtt egy-egy képviselő hozzávetőleg évi félmillió euróba (közel 155 millió forintba) kerül a német adófizetőknek.
A Bundestag egészének fenntartása – az intézményt működtető hivatalnoki kar fizetésével, a nyugdíjba vonuló képviselők járandóságával, az európai parlamenti képviselőkre fordított kiadásokkal és egyéb költségekkel együtt – a most véget érő ciklusban évente mintegy 803 millió eurót tett ki, a következő ciklusban pedig megközelítheti a 900 millió eurót, ráadásul irodákat kell majd bérelni, mert az eddigi nagyjából ötezer iroda nem lesz elég, és több parlamenti irodaház építésével késésben vannak.