Első pillantásra az embernek nem sok köze van a Cassiopeia nevet viselő primitív medúzához, amely gyakorlatilag egész életét fejjel lefelé pozícióban tölti a tengerfenéken, néhány másodpercenként pulzálva egyet.

Amerikai kutatók viszont friss vizsgálatukban feltárták, hogy van közös vonásunk velük, méghozzá az alvás tekintetében. A szunnyadó medúzák azt sejtetik, hogy az alvás ősi magatartásforma, amelyet az evolúció évezredei jórészt érintetlenül hagytak.

Ravi Nath, a vizsgálat első szerzője szavai szerint talán nem is annyira meglepő, hogy a medúzák alszanak, hiszen más gerincteleneknél, úgymint férgeknél és muslicáknál is kimutatták az alvást. Viszont a medúzák evolúciós szempontból a legősibb állatok, amelyeknél ezt a magatartást most sikerült tetten érni.

Cassiopeia medúza. (Fotó: AFP)

A kutatók 23 medúzát vizsgáltak folyamatosan kamerákkal hat napon és éjjelen át. Tesztelték, hogy észlelhető-e náluk az alvás három kritériuma: lecsökkent fizikai aktivitás, lassabb reagálás stimulációkra, illetve alváshiány esetén növekvő mértékű fáradtság.

Kiderült, hogy a medúzák éjszaka jóval tétlenebbek, 32 százalékkal lassabban pulzálnak, mint nappal. Viszont, ha táplálékkal igyekeztek őket felrázni, igen gyorsan visszatért nappali agilitásuk.

Napközben, ha felvitték őket a vízoszlop közepére, azonnal lefelé úsztak, hogy ismét megpihenhessenek a tartály alján. Ha viszont éjjel mozgatták el őket, sokkal lassabban reagáltak, legalább öt másodpercig lebegtek, mielőtt “felébredtek” és lesüllyedtek volna.

Végezetül a kutatók megfosztották a medúzákat a pihenéstől azáltal, hogy 20 percenként 10 másodpercig vízsugárral „böködték” őket. Megfigyelték, hogy amint ily módon zavarták a medúzák pihenését az éjszaka utolsó hat órájában, a medúzák pulzálási üteme 12 százalékkal hanyatlott a következő nap első négy órájában, mintha problémájuk lett volna az ébredéssel. Amikor hasonló módon nem hagyták őket aludni egész éjjel, másnap 17 százalékkal voltak “lustábbak”.

Cassiopeia medúza. (Fotó: Shutterstock)

Bár a kutatók vizsgálata demonstrálja, hogy a medúzáknál is fellelhető az alvás, továbbra sem ismertek a mögöttes genetikai mechanizmusok.

Michael Abrams, a vizsgálat másik szerzője kifejtette, sok állatnál ugyanazon gének szabályozzák az alvást. Bár nem tudták a génkifejeződést vizsgálni a medúzákban, letesztelték azoknak az összetevőknek hatását rájuk, amelyekről ismeretes, hogy más élőlényeknél elősegítik az alvást, ilyen például a melatonin hormon.

Kiderült, az elvárt módon hatottak a medúzák alvási magatartására eme vegyületek, ami azt sugallja, hogy alvási mechanizmusuk hasonlít a többi élőlénynél megfigyelthez – tette hozzá közleményükben.

A Caltech kutatóinak vizsgálatát a Current Biology folyóirat közölte.