Mária Terézia uralkodása aranykor volt, ma is tanulságos, ahogy kezelte a szuverenitás és fejlődés dilemmáját. Erről Schmidt Mária történész a királynő születésének 300. évfordulója alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeumban csütörtökön rendezett konferencián beszélt.
Mária Terézia az uralkodást szolgálatnak tekintette, női érzékenységgel és mélyen hívő katolikusként méltányosan, irgalmasan gyakorolta hatalmát, törődött a rábízottakkal. Uralkodása az eltérő érdekek figyelembevételére, kompromisszumra épült – mondta a történész.
A 150 éves török pusztítás után a magyar rendek tudták, hogy az országnak fejlődésre, korszerűsítésre, építő munkára van szüksége. Ugyanakkor a Habsburgok a Thököly- és Rákóczi-felkelés után elfogadták, hogy Magyarországot csak saját törvényei alapján lehet kormányozni – fejtette ki a szakember.
Mária Terézia 1740-1780 közötti uralkodása idején az első éveket leszámítva nem volt háború, pusztítás, csak csendes erőgyűjtés. Ezt szolgálta a számtalan megfontolt reform és sikeres intézményalapítás, így például a jobbágy-földesúr viszony, a jobbágyok terheinek rendezése, az oktatás reformja, az állami közoktatás, műszaki, bányamérnöki, tanítóképzés és a közegészségügy meghonosítása, népszámlálás, valamint a barokk felvirágzása, ismertette a történész.
A magyarság Kelet és Nyugat metszéspontjában él, “keletről jöttünk és a Nyugatot választottuk” – mondta Schmidt Mária. Háromszáz éve aktuális dilemma, hogy “miként tudunk kölcsönös előnyök alapján betagozódni Nyugat-Európába úgy, hogy közben megvédjük a legfontosabbat, a nemzeti szuverenitásunkat, identitásunkat”. A Habsburgok megértették a Rákóczi-szabadságharc és 1848 tanulságát, Kádár pedig 1956-ét: “nyughatatlan nép vagyunk, akikkel jól kell bánni” – fogalmazott Schmidt Mária.
Mária Terézia portréja a Szent Koronával és a királyi jogarral az 1750-es években Meytens alkotásán, Szépművészeti Múzeum
Gerő András történész, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója előadásában kifejtette: a Habsburg-magyar viszonyról a magyarok a dinasztia uralma idején jobbára kedvezően nyilatkoztak, utána viszont elnyomókként emlegették a Habsburgokat. A szélsőségektől mentes értékelés azonban figyelembe veszi – fűzte hozzá -, hogy ebben a kapcsolatban is érdekellentétek és érdekazonosságok időben változó történetéről van szó.
Ezt a felemás viszonyt fejezi ki Mária Terézia a XIX. század végén, a millenniumi emlékműhöz készült szobra, amely 1945 után egy sülysápi raktárba került, 2003-ban restaurálták, és a Szépművészeti Múzeum lépcsőjére tették, 2011-ben pedig Magyarország soros EU-elnöksége idején a bizottsági ülések színhelyére szállították, és a gödöllői kastélyparkban állították fel, ahol máig “jól elvan, nem panaszkodik” – mondta a történész. Magyarországon azonban “a múlt jövője teljesen kiszámíthatatlan”, lehet, hogy egyszer még visszatér Budapestre Mária Terézia – jegyezte meg Gerő András.
A Mária Terézia, a magyarok királynője című konferenciát a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, a Habsburg Történeti Intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum szervezte.