Tény, hogy a gyerekvállalásnál az eredeti ÉN, az a valaki, aki születésem pillanatától léteztem, az egész egyszerűen megszűnik. Volt, nincs. Legalábbis elrejtőzik. Nincs dolgunk vele. Ez lehet, ijesztő, tudom, de azt is tudom, hogy a puszta ÉN megszűnése után, a gyerekkel való szimbiózis során valami egészen különleges MI alakul ki.

Ami sokszor fárasztó. Sokszor a hátunk közepére se kívánjuk ezt az összekapaszkodást, amiről sokan azt hiszik, a gyerek kapaszkodik igazán – de ez nem igaz. Kölcsönhatásos a kapaszkodás, így létezünk. Egy rövid ideig minden közös – a testünk is. Babaillatot lélegzünk be, és a gyerek anyaillatot lélegez be. Majdnem egy test, ezen lehet ugyan vitatkozni, de egy világ, az biztos.

Fotó: iStock.com/Halfpoint

Anyává váltam

Ismétlem: nagyon fárasztó dolog ez az anyaság. Kimerítő éjjelekkel, meg nem oldott, folyton halogatott problémákkal, elfelejtett, de kötelező elvárásokkal. Megváltozott, akár eltorzult testtel – egy ideig sehogy se ismerünk a régi énre a tükörben. De nem is kell. Egy pillanatig ne higgye el senki a celebek hazug, kozmetikázott fotóinak üzenetét. Nem, nem lehet háromhetes gyerek mellett kockahasat villantani, és aki szoptatja a gyerekét, annak a melle se lesz többé SOHA annyira feszes, mint előtte. De az igazság az, hogy egy ideig ez nem is érdekli azt, aki anyává vált. Eljön majd annak is az ideje, de addig segít a boldogító babaillat, ami szinte drogként hat. Az vezényel át minket egyik álmatlan éjjeltől a másikig. Az alapján tájékozódunk a szennyes edényekkel teli konyhából, a teregetésre, leszedésre vagy vasalásra váró ruhahalmokon át a porszívóért rimánkodó hálóig. Babaillat után botorkálunk, félig lecsukott szemmel kábán, félig ébren, csak a szívünk éber. Az van ügyeletben – mondjuk ettől kezdve egy életen át. De nem, nem válunk egykettőre szuperanyává, és egyéb értékeink is nagyobbat zuhannak, mint az eddigi valaha volt legnagyobb árfolyamesés a New York-i tőzsdén. Egyszerre bukás – dől minden, ami addig fontos volt (káosz az élet számos területén) és frenetikus siker, mert hát ott van az a bizonyos babaillat, apró talpak rúgkapálása, egy meleg kis test, puha pelyhek érintése az arcunkon. Ott van a sírás meg az első mosoly – ami persze nem tudatos, nem direkt mosolyog ránk az istenadta, mi azért azt hisszük és felébredünk tőle. Aztán majd lábra áll, olyan egy-két ezer pelenkacserén túl, valamikor akkor, amikor azt hisszük, sose fog véget érni ez az „ölbebaba” korszak. Akkor hirtelen véget ér. Megszakad rögtön a szívünk, pedig a derekunk még sajog a folytonos cipeléstől. Ezután a lábaink fájnak majd, mert folyton rohanunk a babaillat után, ami nem is babaillat már – testesebb, átfogóbb gyerekszag. A mi gyerekünké – rohanunk utána ész nélkül, el ne essen, le ne essen, magára ne rántsa, jaj, csak baja ne legyen.

Az első féltékenység 

És akkor leül. Más gyerekek veszik körül – más felnőttek hatnak rá. Akkor megszakad megint a szívünk és megismerünk egy addig sosem volt érzést: a féltékenységet. Akkor hisszük el először, hogy más is lehet fontos a gyerek életében, nem csak mi. Anya csak egy van, de jönnek a mások, gondozónők, óvónők, tanítónők, társak. A szomszéd gyerek. Azért futunk utána, pedig hol van már a babaillat? Maszatos füzeteket mentünk, meg a gyerek becsületét, harcolunk érte, miatta, vele. Házi feladat, különórák, hol az ellenőrződ, te gyerek? Intő, dicséret. Összehasonlítgatás. A mi gyerekünk illata az még mindig babaillat, a padszomszéd meg egy büdös kölyök. Megütötte, visszaütött. Leöntötte, visszaöntött. Talpraesett ez a gyerek, na.

Fotó: iStock.com/vadimguzhva

Boldogság 

Aztán jönnek az első ottalszok bulik varázsa és reszketése az anyai szívben. Mi lesz vele? Mi történik? Melege van? Fázik, kap enni? Nem esik le sehonnan? Persze kutyabaja, élvezi, újra meg újra menni akar, de ha nem megy, akkor jönnek hozzá a társak. Boldogság, népszerű a gyerek, így jön el az ovis, aztán az iskolás ballagás. Aztán az első elszívott cigi, az első pohár tiltott akármi – az akkor  trendi alkohol. Az alkudozás, hogy ne menjen-menjen. Jaj, de jó anyának lenni, babaillat és cigifüst, fekete öltözék. Hol van már a masni a hajból? Fekete a körömlakk, akár fiú, akár lány. Érettségi. Felvették? Nem vették? Mi lesz így belőled? Szuper, felvették. Boldogság. Nincs babaillat. Gólyatábor van, aztán csend – eltűnt a gyerek, néha hétvégén megjelenik, hazahozza a nagymosást. Aztán az első IGAZ szerelmét. Aztán a diplomaosztója jön, sokáig újra csend. Aztán a hír. Baba jön. Babaillat jön. Talpak rugdosása, mesék,  puha pihék simogatása az arcon. Kézbe kapod az új életet, vigyázz rá. Új szövetség, nem több, nem kevesebb, mint az előző. Más. Mesébe illő, akár fáj, akár nem az öregedő gerinc. Mert anyának (nagymamának) lenni szuperkúl, királyság. Az élet legszebb ajándéka.