Pérez Carlos húsz éve (26 évesen) játékosként érkezett Veszprémbe. Tizenhat évet játszott itt, majd négy év katari légióskodás után visszavonult. A nyáron pedig visszatért és a veszprémi U20-as csapat edzői stábjához csatlakozott, ahol együtt dolgozik Tombor Csabával és Gulyás Istvánnal.

„Nagyon boldog vagyok, hogy visszajöttem, hazajöttem. Már egy évvel korábban is szerettem volna, de akkor még élő szerződésem volt” – mondta a népszerű, Charlie becenévre hallgató klasszis, utalva arra, mit is jelent neki, az itthon vagyok kifejezés.

A katari négy év alatt elsősorban a Veszprémben megszokott szurkolást hiányolta, hiszen amíg itthon rendre telt ház előtt lépett pályára, kint üres csarnokokban rendezték a meccseket.

Elárulta, furcsa volt számára megszokni a kézilabda nélküli életet, az edzéseket, ugyanakkor nagyon élvezi jelenlegi munkáját, hogy most már ő tart tréninget. Edzőtársai közül Iváncsik Gergő és Diaz Ivo is úgy érzi, tapasztalatainak köszönhetően jó edző lesz a korábbi válogatott társuk.

„Új életem van, nem foglalkozunk a játékos múlttal, ugyanolyan edző vagyok, mint a többi” – mondta Perez, aki elárulta, nem szigorú edző, és nem szégyelli, neki is tanulnia kell még ezt a szakmát. Még nem tudott, nem akart konkrét célokat megfogalmazni, de szeretne sikeres edző lenni.