Hogy ugrás közben mekkora áramütéseket képesek közölni az angolnák, arról viszonylag keveset tudunk, hiszen az ilyen támadások átvészelői általában nem tudnak megbízhatóan nyilatkozni az élményről, konkrét számokkal pedig biztosan nem képesek szolgálni. Ezért Kenneth C. Catania, a Vanderbilt Egyetem angolnakutatója úgy döntött, hogy feláldozza testi épségét a tudomány szolgálatában, és a saját bőrén tapasztalja meg, mennyire erős az angolnák „csípése”.

A minden értelemben sokkoló vizsgálatból azt derült ki, hogy már egy kisméretű, alig 40 centiméteres angolna is akkora áramütéseket közöl a vízből kiszökkenve, hogy azzal jelentős fájdalmat okoz az embernek. A hatás azonban szerencsére nem tartós. Catania mérései alapján az általa használt kísérleti állat 40–50 milliamperes áramütéseket közölt, ami első hallásra nem tűnik soknak, de bőven a fájdalomküszöb fölött van.

A korábbi áramütéses vizsgálatok alapján az ember már 5–10 mA-es áramerősség esetén is ösztönösen elrántja a veszélyforrástól a kezét, mert azt annyira fájdalmasnak érzi. A lovak és kutyák fájdalomküszöbe pedig elektromos sérülések esetén még alacsonyabb, mint az emberé, így nekik valószínűleg még jobban fáj az elektromos angolna támadása.

Catania, ahogy a mellékelt felvételeken is látható, majdnem minden támadáskor ösztönösen kirántotta a kezét a tartályból. Az áramütések elmondása szerint ahhoz hasonlítottak, mint amikor egy villanypásztorhoz ér hozzá az ember. Az a szakértőt is meglepte, hogy a vizsgált apró állat mennyire erős elektromos kisüléseket produkál. Bár továbbra sem tudni, hogy az angolnák miért támadnak a vízen kívül is, Catania élményeiből és méréseiből úgy tűnik, hogy a céljuk, hogy erős, bár rövid ideig tartó fájdalmat okozzanak, és ezzel eltávolítsák környezetükből a fenyegetést. Ami úgy tűnik, tökéletesen működik is.