Az alábbi szempontokra térjen ki:
• az Arab-félsziget helyzete Mohamed előtt és Mohamed vallásalapító szerepe;
• az iszlám alapvető tanításai;
• az iszlám vallási előírásainak hatása a társadalomra.
Az alapfogalmak tisztázása
MUSZLIM: A hívők megjelölésére leginkább a muszlim szó használatos, amely ugyancsak a Sz-L-M gyökből képződik magánhangzók és egy mu- passzív melléknévi igenévképző segítségével. Szó szerinti jelentése „Isten akarata előtt meghajló”. Az arabban ezt a szót csak a hívek megjelölésére használják, és az arab nyelvnek megfelelően toldalékozzák, azaz a női hívő az arab nyelv szabályainak megfelelően arabul egy nőnemű – a végődést kap, és muszlima lesz – innen ered a nőkre gyakorta használatos muszlima szó. Ettől függetlenül magyarul bátran lehet egy muszlim nőt muszlimnak nevezni, a magyar nyelv ugyanis nem ismeri a nemek szerinti megkülönböztetést a toldalékolásban. Ha mindenképp magyar párhuzamot próbálunk keresni a muszlim szó arabban betöltött funkciójának megértéséhez, akkor a legmegfelelőbb szó erre talán a „hívő”.muzulmán:
ISZLÁM: A vallás megjelölésére az iszlám szót használjuk, amely az arab Sz(ín)-L(ám)-M(ím) szógyökből képződő igei főnév, és aminek szó szerinti jelentése „Isten akaratának való alávetettség” vagy „Isten akaratába való belenyugvás”. Ugyancsak az Sz-L-M gyökből erednek a béke (szalám) és egészség, teljesség (szaláma) szavak, ám ebből nem következik, hogy azok jelentése közt közvetlen összefüggés volna, egy gyökből ugyanis számos egymástól független szót lehet képezni magánhangzók beillesztésével.
MOHAMEDÁN: A mohamedán szó számos változata ismert magyarul is (például mahometán, mohamédánus) és több más nyelven is; az angolba a a középkori latin mahometus, és latin mahometanus szóból került, melynek jelentése Mohamed követője. Bár eredetét és szándékát tekintve nincs benne semmi pejoratív, mégis olyan konnotációkat hordoz, ami könnyen félrevezető lehet. A muszlimok ugyan valóban Mohamed próféta követői, azonban nem imádják őt isteni lényként, az iszlámra pedig Allah vallásaként tekintenek, és nem Mohamed vallásaként, aki az iszlám hívei szerint nem vallásalapító volt, hanem Isten vallásának közvetítője, mondhatni egyszerű üzenethozó. Mohamed próféta nem mellesleg egyenrangú volt az előtte küldött többi prófétával, köztük például Jézussal, akit a muszlimok Iszá néven ismernek. Ezen okok miatt, és mert a muszlimok sem definiálják magukat mohamedánként, ezt a szót manapság nem ajánlatos használni a muszlimok megnevezésére.
MUZULMÁN: A muzulmán szó különböző változatai a mohamedán szóhoz hasonlóan sok nyelvben megtalálhatóak. Eredetét tekintve perzsa; jelentését tekintve pedig az arab muszlim szó többesszáma perzsa ragozással (muszliman), ami ilyen többes számú alakban aztán átkerült több nyelvbe, köztük a törökbe és az urduba is. Az urdu anyanyelvű hívek például magukat ebből kifolyólag muszalman szóval jelölik, és ahogy fentebb már szó volt róla, a szó eredeti arab formája (muszlim) csak angol közvetítéssel került be az urdu beszélt nyelvbe, abban a melléknévi szerepben, amiben arabul az iszlamí/ iszlamíjja szavak használatosak. Hogy a magyarba milyen nyelv közvetítésével került, az pontosan nem ismeretes, de az esélyesek közt fut az oszmán-török, a szerb, a horvát, a középkori latin és a német is. A muzulmán szó használatát a hívek megnevezésére sokan kifogásolják – talán azért, mert nem közvetlenül az arabból származik, talán azért, mert egy többes számú alakból ered – pejoratív jelentése azonban eredetileg nincs.
Túlnyomórészt sivatag borította, kereskedelemmel foglalkozott nagy része, Jemen és Szíria között kereskedtek – tömjénút. De máshonnan is szállítottak természetesen.
Másik része az araboknak: nomád/félnomád állattenyésztő – beduinok. Gyakran háborúztak egymással, legelőkért, vízért. Politeista vallásúak, dzsinek világa, de ismerték a monoteizmust is (zsidó vallás, sőt kereszténység révén.)
A vallásos élet leginkább a letelepedett, városlakó népességre jellemző. A városokban voltak az arab istenségek központi szentélyei, melyek köré a nagy, országos vásárok és búcsúk alkalmával a legtávolabbi vidékről is odasereglettek a vándorló törzsek. A legkiemelkedőbb ilyen szentélynek tekintették Mekka városában a mai napig is tisztelt Kábát, de a korai idők arab pogányságának is ez volt a legfontosabb központja.
Mohamed megjelenése
A követők elsősorban szegények voltak, mivel ellenezte az uzsorát, támogatta az elesettek gyámolítását és a törzsi ellentétek beszüntetését. Ezen tanítások miatt összeütközésbe került a gazdag kereskedőkkel, ezért híveivel együtt 622-ben Medinába (próféta városa) vonult (hidzsra). Ez az iszlám időszámítás kezdete. Mohamednek aztán sikerül visszatérnie Mekkába és elfogadta a Kába-kő tiszteletét, hogy elfogadják az ő vallását.
Tanítás
Allah prófétákat és küldötteket választott ki, hogy kinyilatkoztatást adjon nekik, és elrendelte számukra, hogy hirdessék és magyarázzák meg azokat az embereknek.
A muszlimok hisznek az összes prófétában, akiket Allah név szerint említett a Koránban, valamint hisznek abban is, hogy Allah más prófétákat is küldött rajtuk kívül. A próféták számát csakis Allah tudja, a Korán név szerint 25-öt említ.
Tehát az iszlámhoz való visszatérés nem azt jelenti, hogy ne higgyünk Mózesben (béke legyen vele), Jézusban (béke legyen vele) vagy bármelyik másik prófétában, inkább megtanít arra, hogy hogyan higgyünk bennük.
Allah a Prófétáin és a Könyvein keresztül tájékozatja az embereket kötelességeikről és a tiltott dolgokról, valamint általuk hívja fel az emberek figyelmét arra, hogy felelősek a tetteikért, amelyekkel egyszer majd el kell számolniuk Allah előtt, Aki tetteik alapján ítélkezni fog felettük. A Mindenható Allah minden embernek megadta a lehetőséget, hogy tudomást szerezzen az Ő Üzenetéről, és hogy hívő legyen.
FONTOS AZONBAN, HOGY TAGADJA A SZENTHÁROMSÁGOT! „ALLAH CSAK EGYEDÜL EGYMAGA VAN”
A Korán az iszlám elsődleges forrása és szent irata, az iszlám tantételei szerint Isten Mohamed prófétán keresztül kinyilatkoztatott szava, mely öröktől való.
Az iszlám hagyomány szerint Mohamed az első, Hira hegyén kapott kinyilatkoztatástól (610) a haláláig (632) tartó 23 éven át folyamatosan, részletekben kapta meg a kinyilatkoztatást Jibrīl (Gábriel) arkangyal közvetítésével. Miután Mohamed sem írni, sem olvasni nem tudott, szóban közölte a kinyilatkoztatásokat tanítványaival, amelyeket társai csontokra, pálmalevelekre jegyeztek le. Más kutatói vélemények szerint a próféta valójában iskolázott és olvasott kereskedő volt, olvasta és ismerte a főbb zsidó és keresztény szent iratokat és tanításokat, de nem volt ideje arra, hogy maga írja le Allah tanításait.
Főbb tanítások
A hívő öt kötelessége:
1. Hitvallás (saháda), hogy egyetlen Isten van, és Mohamed az ő prófétája. Ez a legfontosabb pont, ettől eltérni nem szabad, ennek tagadása a sirk, a legfőbb bűn, mely eretnekségnek számít.
2. Az istentisztelet rítusai (szalát): virrasztás (vigília), recitáció, térdhajlítás, leborulás. Ezek a külsőségek keleti keresztény hatásra alakultak ki, az istentisztelet napja vasárnap vagy szombat helyett péntek. E napon csak az istentisztelet idejére tiltották a világi cselekedetek végzését, szemben a zsidósággal vagy a kereszténységgel, ahol az egész nap tiltott.
3. Alamizsnaadás (zakát). A kezdetben szabad, mindenki által önként meghatározott és önként adott összeg, később kötött mértékű állami adó.
4. Böjt (szaum). Zsidó eredetű, kezdetben az év első hónapjának 10. napja (a zsidó engesztelő böjt), majd a judaizmussal való szembefordulás után a Ramadán, tehát a mozgó holdév 9. hónapja.
5. Zarándoklás Mekkába (haddzs) a Kába-kőhöz, “Isten házához”. Ez is zsidó hatás, hisz náluk a jeruzsálemi Salamon-templomban elhelyezett Frigyládában lakott Jahve.
Emellett még az iszlám hirdeti, hogy Allah a legfőbb bíró, akinek döntése alapján az evilági léttel érdemelhető ki a túlvilági lét: a pokol és a Paradicsom. A végítélet tehát a földi tettek büntetése avagy jutalma.
A társadalomra gyakorolt hatás és feladat
A hit terjesztése, dzsihád. Minden iszlám hitűnek kötelező a hit terjesztése, de nem fegyveres harccal eredetileg. A dzsihád jelentését is tisztázni kell. A hit védelme elsősorban. Aki a hitért vívott harcban hal meg, azonnal a Paradicsomba jut.
Az öt fő előírás mellett további kötelességek pl:
a sertéshús és a szeszesitalok fogyasztásának tilalma,
a többnejűség korlátozása (csak annyi felesége lehet, amennyit el tud tartani)
A dzsihad (szent háború a hit terjesztéséért) minden iszlám hitű számára feladat. Ez jelentheti az emberben magában vívott küzdelmet a világi lét sokféle csábítása ellen, de a fegyveres harcot is. Aki a hitért vívott harcokban halt meg, az azonnal a Paradicsomba jut.
Az iszlám tiltja Allah és Mohamed ábrázolását, s általában véve az emberábrázolást a szent helyeken, ezért a mecsetekben a növényi ornamentikát vagy geometrikus formákat idéző díszítések láthatók.
A Korán mellett a szunna (a szokások hagyománya) jelenti a vallás alapját. Ehhez való viszony alapján különülnek el az iszlám fő irányzatai:
Síiták: (10-14%) csak Mohamedet és leszármazottait (imámokat) ismerik el prófétaként.
Szunniták: (85-87%) Mohamed halála után nem a leszármazottait, hanem az uralkodó kalifákat is elfogadták imámnak, szerintük a szunna nem zárult le Mohamed halálával.
SZAKSZAVAK: iszlám, muszlim, Korán, Allah, próféta, Arábia, beduin, dzsihád, hidzsra, Kába-kő, nomád, mecset, siíta, szunnita, monoteizmus