Whit Deschner 2007-ben egy barátjánál nyaralt, amikor észrevette, hogy milyen érdekes formájúra alakították a helyi szarvasok és marhák az egyik kihelyezett sódarabot. Ahogy meglátta, rögtön arra gondolt, hogy különleges alakú tömb felnagyítva komoly szoborként is megállná a helyét.
Ebből az ötletből született meg a kiállítás, amelyen azóta minden évben nyalósók versenyeznek egymással. A tömböket szakértők véleményezik, a legjobban sikerült darabokat elárverezik, és a bevételt jótékony célra, a Parkinson-kór kutatására fordítják a szervezők. Deschner és önkéntesei az elmúlt tíz évben több mint 100 ezer dollárt, azaz nagyjából 26 millió forintot gyűjtöttek össze az Oregoni Egészségtudományi Egyetemnek a véletlenül keletkezett „műalkotások” elárverezése révén.
Kérdés persze, hogy lehet-e műalkotásnak nevezni ezeket a szobrokat, hiszen alapvetően azt hívjuk művészetnek, ha valami esztétikai céllal készült. Az állati szobrászok elsődleges célja pedig jelen esetben az, hogy fontos tápanyagokat vegyenek magukhoz, nem pedig, hogy alkossanak, bár kétségtelen, hogy azt nem tudhatjuk, mi minden jár nyaldosás közben a fejükben.
Maga az alkotói folyamat meglehetősen egyszerű: az emberi „mecénások” megveszik az állateledel-boltban a nyalósót, majd kihelyezik a szabadba. Az állatok pedig jönnek, és nyaldosni kezdik azt, érdekes mintákat és felületeket hozva létre táplálkozás közben a tömbön. Ha tömböt annak emberi tulajdonosa késznek látja, és indítani szeretné a versenyen, elmegy az oregoni helyszínre, ahol a zsűri elbírálja a résztvevő alkotásokat. A legjobbnak ítélt darabok 50–150 dolláros pénzjutalomban részesülnek, a versenyt követő aukción azonban még ennél is többet érnek. A jelenlegi rekorder, az egyik év első helyezettje például 1800 dollárért kelt el.
A rendezvényen más versenyszámok is vannak, amelyek közül a legérdekesebb talán a legjobb hamisítvány kategóriája. Ebben már emberi szobrászok vetélkednek, akik megpróbálják utánozni az állati nyelvek által létrehozott formákat. A verseny minden évben egyre több látogatót és résztvevőt vonz, így egyre több a bevétel is, ami a betegség kutatására fordítódhat.
Deschner több alkotást is megvásárolt az évek során, amelyek némelyikét bronzzal vonatta be, hogy tovább megőrződjenek. Az állati szobrászat egyik legnagyobb szakértője az elmúlt évtizedben azt is észrevette, hogy a különböző fajok különböző stílusú darabokat gyártanak. A kecskék és a szarvasok inkább realisták, a marhát impresszionisták, a lovaknak pedig semmi érzékük a művészethez, mondja.