Az abc-sejtést 32 évvel ezelőtt egymástól függetlenül vetette fel David Masser és Joseph Oesterle, ám a két matematikus nem tudta megoldani a problémát. Már magát a sejtést is nehéz elmagyarázni és megérteni, de nagyjából arról van szó, hogy az abc-számhármas három olyan különböző pozitív egész szám, amelyekre igazak a következő állítások:
1. a+b=c
2. a-nak és b-nek relatív prímnek kell lenniük, tehát nem lehet 1-nél nagyobb közös osztójuk
3. c-nek nagyobbnak kell lennie a három szám prímosztóinak szorzatánál.

Csak emlékeztetőül, a prímszámok azok a pozitív egész számok, amelyeknek a természetes számok közül csak 1-gyel és önmagukkal oszthatók. A 2-es számtól eltekintve az összes prím páratlan.

Az ezzel kapcsolatos két sejtés közöl az első azt mondja, hogy az abc-számhármasok minőségének van egy maximális értéke. A másik sejtés pedig ezen minőségértékek számosságára tesz még szigorúbb kijelentést. Mocsizuki a második sejtést bizonyította, ám az elmúlt 100 év egyik legnagyobb matematikai megfejtését egyáltalán nem verte nagy dobra.

A japán tudós 2012-ben egyszerűen publikálta a megfejtést, és nem szólt senkinek. Amikor a publikációt Mocsizuki egyik munkatársa, Tamagava Akio észrevette, azonnal továbbküldte a témában jártas matematikusoknak. Csakhogy a bizonyítást még a szakma elismertebb matematikusai sem tudták értelmezni, vagyis a megoldást senki sem tudta sem cáfolni, sem pedig alátámasztani.

A tanulmány értelmezésének segédkezésében ráadásul Mocsizuki sem túl aktív, bár a matematikus a bizonyítás miatt világhírnévre tett szert, nem nyilatkozik a sajtónak és nyilvános felkéréseket is rendre visszautasítja. Ugyanakkor Mocsizuki nem azért zárkózott el a külvilágtól, mert kórosan antiszociális, viselkedésének komoly oka van.

Egyrészt már több ízben segített más matematikusoknak az értelmezésben, sőt, egy a bizonyítással foglalkozó konferenciára bejelentkezett Skype-on és készségesen válaszolt a felmerülő kérdésekre. Másrészt Mocsizuki azt állítja, hogy a bizonyítás értelmezéséhez egy másfajta gondolkodásra van szükség és azt szeretné, ha a matematikusok elszakadnának a régi beidegződésektől és nyitnának az új megközelítések felé.

Mocsizuki bizonyításáról eddig csak néhány matematikus, köztük Ivan Fesenko, a Nottinghami Egyetem kutatója állította, hogy sikerült megértenie. Fesenkonak maga Mocsizuki segített az értelmezésben, de még így is két évébe telt megértenie a bizonyítást. A probléma, hogy azon kevesek, akik megértették a bizonyítást, egyszerűen nem tudják elmagyarázni a szélesebb közönségnek.

Az egész olyan, mintha Mocsizuki a jövőből érkezett volna és egy idegen nyelven beszélne. Annyi biztos, hogy a matematikusoknak még hosszú évekbe fog telni a tétel értelmezése, ám utána a módszert más megoldhatatlannak hitt problémák esetében is fel lehet majd használni.