Az eszközhasználat nagyon elterjedt az állatvilágban, ami főleg annak fényében meglepő, hogy egykor azt hittük, a különböző tárgyak manipulálása sajátosan emberi képesség. Köveket ugyanakkor elég kevés faj alkalmaz céljai elérésére. Ami a főemlősöket illeti, ezek közé tartozik az emberen kívül a nyugat-afrikai csimpánz, a brazíliai fekete csíkos csuklyásmajom és a közönséges makákó. Az utóbbi három fajról azonban mostanáig úgy hitték a kutatók, hogy ezek tagjai csak bizonyos konkrét helyzetekben, jól megszabott környezeti körülmények közt képesek használni a kőeszközöket.
A thaiföldi makákók például sokáig csak a tengerparton éltek és a különböző tengeri herkentyűk lágy belsejéhez fértek hozzá a kövek révén. Aztán amikor az állatok egyre beljebb merészkedtek a szárazföldön, kiderült, hogy másra is alkalmasak a kövek. A szakértők először 2016-ban figyeltek fel az érdekes viselkedésre, amikor egy elhagyott olajpálma-ültetvényen kődarabokat és feltört magokat találtak.
[embededYoutube youtubeid=”LuUGBPgDICI”]
Ezt követően bekamerázták a helyszínt, és töretlen pálmadiókat szórtak szét a területen. A következő három hétben több makákó is meglátogatta az ültetvényt, és módszeresen feltörték a magokat. Ezeket egyesével egy-egy nagyobb kőre helyezték, majd egy kisebb kővel addig ütötték, amíg hozzáfértek tápanyagban gazdag belsejükhöz. Az állatok tehát a számukra gyökeresen új környezetben, egy új táplálékforrás kapcsán is alkalmazni tudták azt a tudást, ami a parton segítette túlélésüket.
A dolog annál is inkább is lenyűgöző, hogy olajpálmákat mindössze 13 éve ültettek először a környéken. Vagyis a most magokat tördelő makákók az első generáció a szigeten, amely képessé vált a mutatványra. A szakértők most azon dolgoznak, hogy megfejtsék, hogyan zajlott a tanulási folyamat, amelynek során az állatok rájöttek a magok fogyasztásának titkára. És arra is kíváncsiak, hogy vajon az olajpálmák magjához való hozzáférés érdekében módosítottak-e a makákók eszközeiken vagy a mozdulataikon.
Forrás: Luncz et al., 2017