Amikor a Földön a dinoszauruszok uralkodtak, és emlősök még csak mutatóban éltek néhány helyen, a bolygó felszíne az óceánon kívül egy nagy szuperkontinensből állt. Pangeát az úgynevezett Tethys-óceán fogta közre, ami a Csendes-óceán méretének sokszorosa volt – ennek a hatalmas víztömegnek volt maradványa a Pannon-tenger, amely 10 millió évvel ezelőtt nagyjából a mai Alföld és Kisalföld területén helyezkedett el.
Az évmilliók során Pangea szétesett, darabjai lassan eltávolodtak egymástól, és fokozatosan kialakult a ma ismert világ. A tektonikai mozgások azonban továbbra is működnek, a földrészek pedig gyorsabban mozognak, mint ahogyan a körmünk növekszik. Persze ahhoz, hogy ez a mozgás látható legyen, hosszú évmillióknak kell eltelnie. A geológusok számításai alapján idővel a földrészek újra össze fognak állni.
A jövőbeli szuperkontinenst Pangea Ultimának keresztelték el, és a számítások alapján 250 millió év múlva sétálhatunk el újra Alaszkától egészen az Antarktiszig. De lássuk a teljes forgatókönyvet!
[embededYoutube youtubeid=”bQywDr-btz4″]
Elsőként Afrika fog észak felé eltolódni, aminek következtében úgy 25 millió év múlva a Földközi-tenger el fog tűnni, sőt, egy Himalájához hasonló hegylánc fog felgyűrődni a két kontinens találkozásánál. Ezzel egy időben Afrika délnyugati partvidéke le fog válni, és egy önálló kontinenst fog alkotni. Következő lépésben Ausztrália ismét összeolvad Délkelet-Ázsiával. 150 millió év múlva Antarktisz északra fog eltolódni és egy idő után össze fog ütközni Indiával.
Végül úgy 200-250 millió év múlva az Amerikai kontinens és az addigra már összetorlódott többi földrész lassan egymás felé közelednek, hogy végül megalkossák a jövő szuperkontinensét, Pangea Ultimát. Ez a geológusok szerint így is maradhat a következő pár száz millió évben, hogy aztán a Föld lassan ismét új kontinensekre szakadjon szét.