Hogy erre miért van szükség, azt könnyű belátni, elég ha a minket érintő három legfontosabb égitestre gondolunk. Amíg két égitesttel számolunk semmi gond nincs, ezek mozgása könnyen leírható a newtoni egyenletekkel. Ilyen rendszerek azonban a valóságban nem nagyon léteznek. Ha a Föld és a Hold kettősét nézzük, azt hihetnénk, hogy egy kéttest-problémáról van szó, de ez csak a látszat. Hiszen hiába keringenek ezek az égitestek egymás körül, mindkettőre jelentősen hat a Nap gravitációja is.
Ez pedig annyira megbonyolítja a helyzetet, hogy jelenleg egyetlen egyenlet sem képes előre jelezni, hogyan mozoghat három test egymáshoz képest, és hogy pályáik stabilnak bizonyulnak-e, vagy káoszba fulladnak. Ezért ha három égitest viselkedését szeretnék megvizsgálni és előre jelezni, a matematikusoknak minden esetet egyedileg kell tesztelniük, hogy megtudják, az érintett objektumok pályán maradnak-e az elrendezésben, kidobódnak a rendszerből vagy esetleg összeütköznek.
Ezt az egyedi tesztelést az utóbbi években már nem emberi kutatók, hanem szuperszámítógépek végzik. És az erőfeszítések eredményességét jelzi, hogy egy kínai kutatócsoport nemrégiben 1223 új megoldást talált a problémára, több mint duplájára növelve a lehetséges három testes elrendezések számát.
A szuperszámítógép összesen 16 millió pályát analizálva találta meg ezeket a megoldásokat, amelyek érdekessége, hogy minden új elrendezés periodikus is, vagyis a három test mozgása önmagába záródó hurkokat ír le, és az objektumok rendszeres időközönként visszatérnek kiindulási helyükre.
A látszólag nagyon elvontnak tűnő matematikai problémának komoly gyakorlati vonatkozásai vannak például az űrkutatásban, amikor egy szonda útvonalát kell megtervezni, vagy a csillagászatban, amikor egy rendszer stabilitására kíváncsiak a szakértők. De a háromtest-probléma a kvantumfizikában is fontos kérdéseket vet fel, annyival módosítva, hogy ebben az esetben a kutatók töltött részecskék mozgását vizsgálják elektromágneses mezőkben.
Az új megoldások jelentős része persze valószínűleg sosem létezhet az univerzumban. Amit az is esélyessé tesz, hogy a kutatók a pályák hosszabb távú stabilitását nem vizsgálták, így lehetséges, hogy egy kis zavar is elég ahhoz, hogy a rendszer szétessen. Zavarra pedig bőven van esély, hiszen a világegyetemben általában nem három, hanem sokkal több égitest befolyásolja érezhetően egymás mozgását. (Ami a Nap, a Föld és a Hold hármasát illeti, mindannyiukra kimutathatóan hat például a hatalmas tömegű Jupiter gravitációja, továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy egész bolygórendszerünk a Tejútrendszer közepe körül kering.)
A megoldások azonban új ötleteket kínálhatnak fel a csillagászok és a kvantumfizikusok számára is a három test alkotta lehetséges rendszerekről, és talán egy lépéssel közelebb visznek a probléma tényleges megoldásához is.