Szabó Magda. Az írónő nevét hazánkban talán mindenki ismeri. Egy írónő, aki fogalom lett még életében. Egy írónő, aki megteremtette Abigélt, Tündér Lalát, Encsy Esztert, Cilit és Emerencet. Egy írónő, aki épp ma száz éve született.

Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben és tíz évvel ezelőtt, 90 esztendős korában, 2007. november 19-én hunyt el Kerepesen.

51 könyv – 13 regény – 10 ifjúsági-és gyermekkönyv – 10 színmű-és drámakötet – 3 verseskötet – 42 nyelvű fordítás – 11 megfilmesített mű – 22 hazai és nemzetközi díj.

Számokban is igen tetemes a Szabó Magda életmű. Igen termékeny szerző volt, és az egyik legsokoldalúbb írók egyike, írt regényt, verset, hangjátékot, ifjúsági regényt, gyerekkönyvet, színdarabot, elbeszélést, drámát. 1947-ben, 30 évesen jelent meg első kötete, az utolsó pedig 2006-ban.

Főbb művei, amelyeket igenis ismernetek kell:

„Nekem tulajdonképpen van egy tisztességes foglalkozásom, tanár vagyok. Tanárnak készültem, és hittem abban, ha én a gyerekek közé kerülök, akkor az az osztály más lesz. Ugyan nem tudtam olyan halál komolyan venni magamat, mint némely kollégám, mégis könnyedén elboldogultam.… A gyerekek csakugyan olyanok, akikre nyugodt szívvel rá lehet hagyni ezt a szép világot.”

Szabó Magda mese- és ifjúsági regényei

• Mondják meg Zsófikának (ifjúsági regény, 1958)
• Bárány Boldizsár (verses mese, 1958)
• Sziget-kék (meseregény, 1959)
• Álarcosbál (ifjúsági regény, 1961)
• Születésnap (ifjúsági regény, 1962)
• Tündér Lala (meseregény, 1965)
• Abigél (ifjúsági regény, 1970)

Szabó Magdának sosem született saját gyermeke.

Esterházy Pétert saját fiának tekintette, ő így írt róla:

„Rögzíteném: Szabó Magda irodalmunk utolsó nagyasszonya. Több ilyen már nem lesz…. Neki van a legbiztosabb olvasó közönsége.”

Házassága

Nem csak Szabó Magda írásai legendásak, hanem Szobotka Tiborral való szerelme, hűséges, sírig tartó és őszinte kapcsolata. 1947-ben ismerkedtek meg, a következőévben házasodtak össze, s a férfi haláláig, 1982-ig éltek együtt. Ez a közös 35 év jelentett mindent a férfinak, akinek emlékiratait halála után Megmaradt Szobotkának címmel Szabó Magda fejezte be, egy évig ki sem mozdulva közös otthonukból. Az írónő lett férje halála után hagyatékának gondozója és soha többé nem házasodott meg.

A házaspár az ötvenes évek végén költözött a legendás Júlia utcai házba. Később vették meg a kisebb lakást is. Az asszony minden délután átjött ide, várta, hogy ura bekopogjon. Meghívta a férjét egy kávéra, naponta újra megismerkedni. Évtizedekig tartott közös játékuk. Itt volt a viszonyuk, a másik lakásban meg a házasságuk.

Abigél

Ha Szabó Magda fogalom, akkor azAbigél örök. A könyv zseniális. A film utánozhatatlan. Nem lehet nem szeretni.

Arról lehet vitatkozni, hogy legjobb, legemlékezetesebb műve-e az Abigél, de arról semmiképpen, hogy mestermunka: olyan ifjúsági regény, amelyet közel fél évszázaddal a születése után is mindenki örömmel és izgalommal olvas.

Ha összefoglaljuk, hogy főhősei egy bentlakásos iskola diákjai, akiknek mindennapjai drámai fordulatokban és titokzatos eseményekben is bővelkednek, legutáltabb és leglenézettebb tanárukról pedig a történet végére kiderül, hogy legfőbb védelmezőjük volt, egészen meglepő, hogy mennyi a hasonlóság közte és bizonyos J. K. Rowling 30-40 évvel később százmilliós példányszámban elkelt bestsellerei között.

Szabó Magda Abigél című műve egy elkényeztetett kisgimnazista lány felnőtté válását ábrázolja. Gina megszokott, nyugalmas életébe egyszercsak beleszól a II. világháború, és szerető otthonától elszakadva kell helytállnia és hirtelen felnőnie egy egészen más környezetben. A nehézségeken azonban átsegíti őt társai összetartó szeretete.

Az ajtó

A könyv és a film valós történetet beszél el, melyben Szabó Magda életének megrendítően szép epizódja elevenedik meg. Az írónő Szeredás Emerenc alakján keresztül vall az emberi értékekről: a magányról, az eltitkolt lelki sebekről, a szabadságról, a szeretetről, a bűnről és a megbocsátásról.

A történet

A regény és a film központi témája a két női főszerelő – Emerenc, a bejárónő, és Magda, az írónő – közötti kapcsolat kialakulása és elmélyülése. Kezdetben mindketten gyanakodva, távolról szemlélik egymást, olykor szenvedélyes összetűzésbe keverednek, de életük legnehezebb és legmagányosabb pillanataiban nyilvánvalóvá válik számukra az egymás iránt érzett különös szeretet és aggodalom. Amikor az írónő férje életveszélyes műtéten esik át, Emerenc az asszony mellé áll, s a maga rideg, ám figyelmes és gondoskodó módján segíti át a nehéz időszakon, egyúttal meg is nyílik a számára. Emerenc elmeséli azt a gyermekkori traumát, amikor ikertestvéreivel szökni akart otthonról a szegénység és a tehetetlen édesanyjuk elől, ám a két kisgyermeket pillanatokra magára hagyta, s ez alatt agyonsújtotta mindkettőt a villám, majd az édesanyjuk öngyilkos lett. Ez a momentum tette Emerencet örökös gondoskodóvá.

Az írónő és a bejárónő egyre közelibb kapcsolatát egy közösen gondozott kutya fűzi még szorosabbra, olyannyira, hogy a házvezetőnő bizalmába fogadja az írónőt: beszámol neki életéről, szerelméről. Legféltettebb titkát, mintegy testamentumként, rábízza a Magdára: a látogatók elől szigorúan elzárt lakásban Emerenc kilenc macskát tart. Halála után nem akarja, hogy szélnek eresszék a szobához szokott állatokat, ezért azt kéri, orvos ölje meg őket kíméletesen. Amikor azonban Emerenc súlyosan megbetegszik, s hetek óta nem nyit ajtót senkinek, az írónő Emerenc akarata ellenére egy lakatossal és egy orvossal behatol a lakásába. A betolakodókat elképzelhetetlen bűz és kosz fogadja, s míg az írónő tévéfelvételre siet, a súlyos beteg asszonyt kórházba szállítják, a lakást pedig fertőtlenítik. Ezt Emerenc árulásnak tekinti, s ezzel nem csupán a két nő kapcsolata bomlik fel végzetesen, de a házvezetőnő belehal abba, hogy a titokban felépített, intim kis világát épp a bizalmasává tett írónő szolgáltatta ki a pusztításnak. Kettejük viszonyának legdrámaibb pillanata, amikor Magda átvenni készül a legrangosabb művészeti elismerést, a Kossuth-díjat: majdhogynem Emerenc kórházi ágyától indul az ünnepségre, s az öregasszonyt úgy hagyja magára, hogy nem tudhatja bizonyosan, látja-e még élve. Erre a döntésére az írónő hosszú évekkel később is iszonyodva tekint vissza.

ÖSSZEFOGLALÁS

„Átok arra, aki engem munkámban meggátol” – a gépelt papírlap még mindig ott hever Szabó Magda írógépében. Tíz éve, hogy elhunyt az író, aki regényeiben szélesre tárta olvasói előtt a sírig tartó szerelmekkel, évtizedes sérelmekkel, generációkon átívelő szenvedélyes érzelmekkel teli világának kapuját. Egy olyan fájdalommal és hétköznapi varázzsal teli világét, melyben saját családja ugyanolyan fontos szerepet játszott, mint szülővárosa, Debrecen, vagy akár a magyar irodalom nagyjai.

Életében szinte minden díjat megkapott, felterjesztették a Nobel-díjra is. Ám amikor valaki azt pedzegette, hogy mit szólna, ha elnyerné, csak annyit felelt: Akkor nagyon sokan utálnának.

Ha most élne, csend lenne a szobájában, mert biztosan olvasna. Úgy is halt meg, kiesett a könyv a kezéből, és elaludt.