Egy tipikus vulkán felépítése, működése:
Részei:
– magmakamra
– magmacsatorna
– kürtő
– kráter/kaldera/mellékkúp
– kúp
Vulkánosság jelenségeinek csoportosítása:
Bevezetésképp a földkéreg lemezekből áll. Ezek a lemezek az alattuk lévő, képlékeny anyagú asztenoszféra áramlásai miatt mozognak egymáshoz képest. Ez a relatív elmozdulás lehet távolodás, közeledés, vagy egymás melletti elcsúszás. Ezek közül a távolodás és a közeledés kapcsán beszélhetünk vulkánosságról.
- a vulkáni működés helye szerint
Három tipikus területe van a vulkáni működésnek. Ezek természetesen kapcsolatban vannak a lemezmozgásokkal, illetve az azokat hajtó magma-áramlásokkal.
1. Távolodó lemezszegélyeknél: a képződő hasadékba az asztenoszférából kőzetolvadék nyomul, a felszínre kerül, mint láva, ott megszilárdul. (pl. az Atlanti-hátság)
2. Közeledő lemezszegélyeknél: az alábukó lemez az asztenoszférában beolvad, de mivel anyagai kisebb sűrűségűek, ezért a felszín felé nyomulnak, a lemezszegély repedésein keresztül a felszínre kerülnek. A vulkános sorozata nagyjából párhuzamos a lemezszegéllyel. (pl. Andok-hegység, Fülöp-szigetek)
3. Forrópontos vulkánosság: lemezbelsőknél alakul ki. Független a lemezmozgásoktól és így a lemezszegélyektől. Az asztenoszféra feláramlása alakítja ki, mely átolvasztja a kőzetlemezt és lávaként a felszínre ömlik. Különösen izgalmas, ha a feláramlás helye nem változik, de a lemez elmozdul fölötte. Ilyenkor vulkáni láncolat alakulhat ki. (pl. Hawaii-szgk.)
A vulkánosság jelenségeinek csoportosítása:
- működés módja szerint
Három működési mód:
1. lávaömléses típus: pont fordítva, kevés illó, alig robbanás, alig tufaképződés, híg láva kifolyik a kráterből (helyileg főként lemezbelsőknél és távolodó szegélyeknél)
2. robbanásos típus: kőzetolvadékban sok illó + esetleg vízzel érintkezik => hatalmas robbanás, hamuszórás, óriási kaldera, földrengés, cunami, minimális láva (helyileg főként közeledő lemezeknél)
3. vegyes típus: a kitörés robbanással kezdődik, nagy feszültség, robbanás => kaldera-képződés, de aztán lávafolyás is van, így tufa- és lávarétegek egymásra rétegződnek
- a vulkáni kúp morfológiája szerint:
Három típus:
1. hasadékvulkán: több 10 km-es hasadékon ömlik a felszínre a láva. A láva hígan folyó, nagy területeket borít be, a hasadék környezetében lávasíkság jön létre. (távolodó szegélyekre jellemző)
2. pajzsvulkán: híg (bazaltos) láva, szétterül, lapos, kis dőlésszögű, de nagy területű vulkán alakul ki. (területileg főleg a távolodó szegélyekre és a hotspot vulkánokra jellemző)
3. sztratovulkán: vegyes típusúakra jellemző, meredek oldalak, tetején kráter, vagy kisebb kaldera, tufa- és lávarétegekből épül fel. (a közeledő szegélyekre jellemző leginkább)
Vulkáni utóműködés:
Vulkanikusan jelenleg is aktív, vagy egykor aktív területeken jellemző. Közvetve, vagy közvetlenül kapcsolatban vannak a magmatikus folyamatokkal.
– gejzír: a felszín alá jutó víz mélyebb része felforr, a képződő gőz a hasadékból kiszorítja a vizet és vízoszlopot lövell fel
– fumarola: a felszín alá jutó víz teljesen elforr, a kőzet repedéseiből vízgőz tör fel. Ha ez nagy nyomású, akár energiatermelésre is használható. Ez már a következő témánkhoz vezet minket.
– mofetta: a felszín alól szén-dioxid szivárog fel. Gyógyászati felhasználása elterjedt.
– szolfatára: vulkáni kúpokon, vagy azok környezetében kéntartalmú gázok törnek fel. A kéntartalom kiválik, sárgára festi a környező köveket. Jellegzetes, záptojás szagot áraszt. Nagyon veszélyes, mérgező!
iszapfortyogó: a felszín alá jutó víz felmelegszik, a kőzetekből kioldja az agyagásványokat, amiket a mélyből feltörő gázok bugyogtatnak.