Lényeges anyagi különbség volt közöttünk, de ez nem zavart, az már sokkal inkább, hogy nekem kellett hallgatnom az éppen aktuális „anyagi problémáit”. Kezdetben egyre feszültebbé váltam, majd a találkozásainkat követően egyszerűen azt vettem észre, hogy erőtlenné váltam, fájt a fejem.

Miről ismerjük fel az energiavámpírokat?

Negatív, narcisztikus vagy perfekcionista aura veszi őket körbe. A tipikus energiavámpír nem a saját életét éli, hanem folyamatosan bűntudatot kelt, vitatkozik vagy állandóan kritizál, aminek csupán az a célja, hogy fölénk kerüljön, ezáltal jobban érzi magát. Mondhatni így érzi jól magát. Domináns vagy áldozati szerepben szeret tetszelegni. Egy ilyen találkozás után levertek, szétszórtak és gyengék leszünk. Ha rendszeresen egy ilyen kapcsolatnak vagyunk kitéve, akkor könnyen belőlünk is energiavámpír lehet. Jellemző még a „vámpírok” ezen típusára, hogy kortól függetlenül infantilisek, és egyszerűen nem nőnek fel. Nagyon fontos, hogy nem érdemes velük vitatkozni, megsajnálni őket vagy tanácsokat osztogatni nekik, mert ezzel máris etetjük őket, s közben mi magunk fogunk lemerülni.

Mi a megoldás?

Mindig figyeljünk saját magunkra, a testünk, lelkünk jelzéseire, majd gondoljuk át, hogy mi magunk mennyire engedjük, hogy mások belefolyjanak az életünkbe, illetve fordítva. Ha ez nincs rendben, akkor állítsunk fel határokat, mert csak így tudjuk saját magunkat megvédeni. S végül, de nem utolsósorban pedig tanuljunk meg saját magunk feltöltődni. Van, akinek a magányos csend, míg másnak a társasági élet ad pluszenergiát. Mindegy, hogy mi, csak csináljuk!