A Macquarie Egyetem kutatói Ausztrália partjainál figyelték meg a Port-Jacksoni cápák szociális életét, és elég érdekes dolgokra lettek figyelmesek. Kiderült, hogy az állatok egyáltalán nem véletlenül verődnek össze nagyobb csoportokba, és az is egyértelművé vált, hogy bizonyos cápák kifejezetten keresik egymás társaságát.

A Port-Jacksoni cápákat azért könnyű megfigyelni, mert adott migrációs útvonaluk van, a Jervis-öbölből Tasmániába tartanak, majd visszamennek kiindulási helyükre, és ezt a távot minden évben leússzák. 2012-ben és 2013-ban a kutatók non-invazív, tehát a cápák testét és mindennapi életét nem veszélyeztető szenzorokat helyeztek el az állatokon, és megfigyelték, hogy hogyan mozognak, és milyen szociális hálót hoznak létre egymással.

Az eredmények még a kutatókat is meglepték: kiderült, hogy egy-egy példány minden évben ugyanazzal a néhány másik példánnyal bandázik, és jellemzően olyan barátokat választ magának, akikkel sok a közös – mármint méretben és nemben mindenképpen.

A hímek és a nőstények is ugyanarra a köves zátonyra tértek vissza minden egyes évben párzási időszak során, ami nagyon ritka a cápák esetében, és azt mutatja, hogy ragaszkodnak a megszokott szomszédaikhoz. Ez azt is jelenti, hogy nem kizárólag egy-egy cápa köt barátságot egymással, hanem csoportokba is verődnek, és párzási időszak során össze is jönnek egymással azok a példányok, amelyek megkedvelték egymás társaságát.

A kutatók reménykednek benne, hogy ilyen információk tudatában az emberekben egyre kevésbé él majd a vérszomjas cápa képe, ha erre az állatfajra gondolnak.