A Betis elleni sima vereséggel lezárult Bardhi sorozata: az ezt megelőző három találkozón, amelyen pályára lépett a Levantében (érdekes, közben a Real Madrid ellen nem kapott lehetőséget), rendre betalált. Így a hat fordulóban ötször kezdőként játszva igazán eredményesen kezdte spanyolországi karrierjét, miután a nyáron 1,5 millió euróért elhagyta az Újpestet.

A macedón válogatott futballista képességeit (korábban akadt olyan válogatás, mely Európa legnagyobb reménységei között emlegette, melyet a középpályás játéka csak alátámasztott a nyári U21-es Eb-n) még az OTP Bank Liga nemzetközi megítélésének fátyla sem fedte el. Pedig, ahogy a magyar kollégáik közül, úgy a nálunk állomásozó légiósokból is csak oly ritkán szemezgetnek az elitbajnokságok résztvevői. Az NB I-ből az utóbbi tíz évben dobbantókat még egy ügyesebb ács is egy kezén össze tudja számolni.

Bardhin kívül még hárman ugrottak ekkorát: Dusan Vasziljevics 2008 januárjában Kaposvárról a Cottbusba, a Fradiból 2014 nyarán Muhamed Besic az Evertonba, 2015-ben Somalia a Toulouse-ba. Közülük utóbbi az, aki azóta is rendszeresen játszik. Besic világbajnoki szerepléssel turbózva indított a Premier League-ben, egészen biztatóan, aztán sérülései miatt másfél szezonnyi meccset mulasztott. Az érte kapott összeg rekordnak számít itthon, de árnyalja a képet, hogy jelentős hányadát a zöld-fehérek a korábbi megállapodás értelmében utalhatták a bosnyák előző klubja, a Hamburg számlájára.

Muhamed Besic (balról) a legértékesebb a hazánkban megforduló légiósok között  – (Fotó: MTI/Varga György)

Vasziljevics rövid úton szállingózott vissza Magyarországra, mert ahogy megannyi sorstársa, az NB I. bűvköréből kikerülve már kevésbé bizonyult varázslatosnak. Remek példa erre Danilo, a Honvéd régi-új támadója, vagy Tarmo Kink, a Győrrel bajnok észt, valamint Adamo Coulibaly, a DVSC kétszeres gólkirálya. Viszont mindnyájuknál igaz, hogy eladásról, nem pedig távozásról beszélünk, azaz pénzhez jutottak a magyar klubjaik az értékesítésükkel.

Találni remek példákat arra is, amikor valakinek sikerült továbbépíteni a karrierjét. Artjoms Rudnevs ZTE-nél töltött remek szezonját a Lech Poznannál megfejelve jutott a Bundesligába. A Honvédból ugyanazon a nyáron a Toursba igazoló Diego és Abraham Gneki Guié is eljutott a francia kettőből az egybe. A Kecskemétet a kazah Asztanára cserélő Foxi Kethevoama a BL csoportköréig vitte, jelenleg Törökországban játszik, igaz a másodosztályban.

Januárban Christian Ramírezt 1,5 millió euróért vitte az FK Krasznodar a Ferencvárosból, idővel akár még feljebb is vezethet az útja.

Az azóta sem idézett eredményességgel gólkirály André Alves azonban csak Ciprustól Ciprusig tudta kanyarítani Videotont követő pályaívét.

Az Újpest egyébként nem csak a Bardhi-üzlettel járt jól, kétszer is nagyobbat kaszált a közelmúltban. Mbaye Diagne-ért 1,9 milliót eurót fizetett a Tianjin Teda, de a lilák nyereségét karcsúsítja, hogy több mint egymilliót fizettek érte a Juventusnak. Darwin Andrade még ennél is többért, 2 millióért került a Standard Liége kötelékébe, ám az ő esetében végképp nem elhanyagolható a Duchatelet-birodalom befolyása, hiszen fél év játékengedélyre várás után egy meccset játszott az NB I-ben és már vette is a kalapját. Egyébként a kiterjesztett tulajdonosi hálónak (Újpest-Charlton-Alcorcón) köszönhetően jutott a spanyol élvonalbeli Eibar kapujáig a másfél idényt Újpesten védő Marko Dmitrovic is.

A teljes képhez érdemes megemlíteni, néhány légiós csak kölcsönben fordult meg hazánkban, majd anyaklubjukhoz visszatérve léptek szintet. Azaz a Genttel a BL egyenes kieséses szakaszába érő Renato Neto, vagy mondjuk Zé Luis (érte 6,5 millió eurót fizetett a Szpartak Moszkva) bizonyára szerepelne az alábbi táblázatunkban, ha a Videoton megszerzi a játékjogukat.

A cikkben szereplő átigazolási összegekhez transfermarkt.de-t használtuk forrásként.