Dán-svéd-olasz-francia-német romantikus vígjáték
A műsorszám megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott!
Napjaink talán legjobb dán rendezőnője egyre népszerűbbé válik szülőhazáján kívül is. 2011-ben megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat, idei új munkájában pedig Pierce Brosnan játssza az egyik főszerepet. Na meg a kusza emberi kapcsolatok – mint minden eddigi Susanne Bier-filmben.
A film egy esküvő bonyodalmait járja körül, egyformán nagy figyelmet szentelve a násznép fő- és mellékszereplőinek. A középpontban (először) Ida, a menyasszony anyja áll, aki az első jelenetben épp az onkológián ül, majd az orvosi vizsgálatról hazaérve a nappali kanapéján térdelő nőcskében találja férjét. A konfliktust persze nincs idő elrendezni, hiszen mindenki be van zsongva a közelgő ünnepély miatt, amit egyébként Olaszországban tartanak, csak hogy ne legyen egyszerű a helyzet. Itt ismerkedik össze a frissen megcsalt Ida a lánya leendő apósával, a sármos Pierce Brosnannel, aki néhány éve özvegyként éli az elfoglalt és sikeres üzletemberek életét. „Csak a szerelem számít” beszélő cím. Egyszerű és érthető. És könnyen értelmezhető. Elsőre megtudhatjuk például, hogy miképpen képes vagy nem képes közel kerülni egymáshoz a kissé szórakozott, temperamentumos skandináv családanya és a tisztes távolságot tartó rideg férfi. Azt is megtudhatjuk, hogy a násznép nem túl nagy, így aztán szinte mindenki személyes drámájára jut idő, beleértve a menyasszonyt és a vőlegényt is.
Ahogy azt az újévezred skandináv – avagy bármilyen más – filmjétől elvárnánk, az itt látott népség családnak már csak jóindulattal nevezhető. Ennek az újfajta, divatos szóval diszfunkcionálisnak nevezett családmodellnek a szakértője Susanne Bier és állandó forgatókönyvíró társa, az egyébként rendezőként is elismert Anders Thomas Jensen (ő jegyzi a Gengszterek fogadóját, a Zöld henteseket és az Ádám almáit). Kettejük közös munkái kivétel nélkül azt vizsgálják, hogyan működnek a bensőséges (tehát családi, jóbaráti és szerelmi) kapcsolatok a 21. század jóléti társadalmában. A filmek által adott közös válasz sejthető: nehezen. De azért valahogy mégis.
Személyes, néhol egyenesen intim (pl. a Hogy szeretsz? című filmben) drámákról van szó, amelyeknek majdnem mindig ugyanabban rejlik a tragikuma: a modern emberben. Susanne Bier egyes filmjeiben nem törekszik univerzális igazságok kimondására. Filmjei legtöbbször olyan emberekről szólnak, akiket már nem kötnek az előző évtizedekben (vagy évszázadokban) rögzült társadalmi normák. Ebben az új, liberális világban viszont elveszítik a viszonyítási pontokat, és a végtelen választási lehetőség előtt állva egyre nehezebbé válik megkülönböztetni a jót a rossztól.
Bier legnagyobb érdeme viszont, hogy egyik filmje sem válik moralizáló eszmefuttatássá. Mindegyik nagyon is emberközeli, életszagú munka. Susanne Bier filmjeiben nem az újdonság ereje a példaértékű, hanem a kivételesen mély emberismerete.
Díjak és jelölések:
2013 – Európa Filmakadémia Díja – Legjobb Európai vígjáték kategóriában
Európa Filmdíj nominálás – Közönségdíjra jelölve: Susanne Bier rendező
Forgatókönyvíró: Anders Thomas Jensen, Susanne Bier;
Zene: Söderqvist Johan;
Operatőr: Morten Soborg;
Rendezte: Susanne Bier
Szereplők: Pierce Brosnan (Philip), Trine Dyrholm (Ida), Paprika Steen (Benedikte), Kim Bodnia (Leif), Christiane Schaumburg-Müller (Thilde), Sebastian Jessen (Patrick), Bodil Jorgensen (Vibe)