A felvételek pedig nagyon kifinomult vadászati módszert tártak fel. Míg a pingvinek a legtöbbször magányosan merülnek le, és egy-egy halat vesznek üldözőbe, időnként összefognak, hogy gazdagabb zsákmányhoz jussanak. A csoportos vadászat során a madarak körülveszik a halcsapatot, és azt a felszín közelébe terelik, ahol a halak egy sűrű labdává zsúfolódnak össze. Ha valamelyik hal megpróbál elszökni szorult helyzetéből, a pingvinek pillanatok alatt elkapják. Valószínűleg a madarak fekete-fehér színezete is megnehezíti a halak helyzetét, mivel azok nem látják a pingvineket, amikor alulról támadnak.

A szakértők a felvételek és más adatok alapján azt is kiszámították, hogy mennyivel hatékonyabbak a csapatban vadászó pingvinek magányos társaiknál. Az információkból az derült ki, hogy amikor csoportos vadászaton vesznek részt, minden pingvin átlagosan 2,7-szer annyi halat fog, mintha egyedül próbálkozna.

A kutatásból az is kiderült, hogy a pingvinek, ha kezdetlegesen is, de kommunikálnak egymással a közös vadászatok során, hiszen összegyűlnek ezeket megelőzően, és összehangolják a merülést és a víz alatti viselkedést is, hogy minél tovább egyben tartsák a „halgömböt”. Ilyen fajta és ilyen magas szintű együttműködésre pedig korábban senki sem talált bizonyítékot a pingvinek körében.

A dél-afrikai partokon és a partmenti szigeteken élő pápaszemes pingvinek a veszélyeztetett fajok közé tartoznak, és vadon élő populációjuk létszáma az elmúlt fél évszázad alatt 60 százalékkal esett vissza. A pingvinek hanyatlásának elsődleges oka a szakértők szerint, hogy az állatok az egyre intenzívebb halászat miatt egyre kevesebb táplálékot találnak a tengerben. A táplálkozást pedig az új eredmények szerint tovább nehezíti a pingvinek létszámának csökkenése, hiszen ha kevesebb állat él a tengerben, nehezebb társakat találni a csoportos vadászathoz is.