A remeterákok élete nem túl sokszínű. Keresnek egy kagyló- vagy csigahéjat, beleköltöznek, eszegetnek, aztán amikor kinövik a házat, odébbállnak, és újat keresnek. A verseny a legjobb héjakért elég nagy, a remeterák pedig minél többet van ház nélkül a szabadban, annál nagyobb eséllyel végzi valamelyik ragadozója gyomrában. A most felfedezett Diogenes heteropsammicola azonban, úgy tűnik, megtalálta a legjobb megoldást a költözésmentes életre: élő, magányosan álló korallokba fészkeli be magát.
Ez már csak azért is különös, mert a japánban felfedezett remeterákocska két kedvenc korallja, a Heteropsammia és a Heterocyanthus jellemzően az úgynevezett fecskendőférgekkel él tökéletes szimbiózisban. A magányos korall tövéhez költözik be a féreg, amely menedéket nyer a ragadozóktól, hála a korall szúrós csápjainak, cserében viszont folyamatosan cipeli magával a korallt, ha éppen arrébb akar menni, ami pedig biztosítja, hogy az ötcsillagos szállásként funkcionáló élőlényt ne temesse be a tengerfenék törmeléke. Ez tényleg igazi win-win szituáció – és ezt másolja le a D. heteropsammicola is, amely úgy viselkedik, mintha ő lenne a féreg ebben a szcenárióban.
Forrás: Igawa M, Kato MAz apróság egyébként nem is úgy fest, mint a remeterákok nagy része: hosszabb és vékonyabb lábai vannak, és a hátsó fertálya sem olyan kunkori és asszimetrikus, mint a többi remeteráknak – míg azok a tengeri csigák házára rendezkedtek be, addig ennek a fajnak teljesen egyenes és szimmetrikus a hátsó része, mert nem kell a csigaház formájához alkalmazkodnia. A D. heteropsammicola ráadásul plusz szolgáltatásokat is vállal a fecskendőférgekkel szemben, ő ugyanis még a korall felsőbb területeit is letisztítja a rá lerakódott szennyeződésektől. Nem csoda hát, hogy a korallok, ha tehetik, inkább a remeterákot választanák albérlőnek.