A vak kivik a jelek szerint egyéb érzékeikkel – úgymint szaglással, érintéssel és hallással – jól boldogulnak, ezáltal lehet, hogy az éles látás esetükben csak energiaveszteség.

A vak madarakat 160 okaritói barna kivi (Apteryx rowi) tanulmányozása során találták meg Új-Zéland Déli-szigetén, az Okarito erdőben. Alan Tennyson, a vizsgálat szakembere a New Scientistnek kifejtette, sok madárnál figyeltek meg szemkárosodást.

A legnagyobb meglepetésnek mégis a három vak madár fellelése bizonyult. Tennyson szerint nincs tudomásuk más madárfajról, ahol szabadon élő populációban vak egyedek találhatóak. Van viszont sok más állatfaj, úgymint vakondokok vagy barlangi halak, amelyek megvakultak.

A felfedezés magyarázatot nyújthat rá, a fajok hogyan veszítik el látásukat, vagyis hogyan zajlik az úgynevezett regresszív evolúció.

A legvalószínűbb magyarázat, hogy a kiviknek nincs szükségük eme érzékszervükre életmódjuk miatt: éjjel aktívak, élőhelyük rengeteg táplálékot kínál, nincs természetes ellenségük a behurcolt állatokat – például hermelineket – leszámítva.

Illusztráció – barna kivi, Apteryx australis. (Fotó: AFP)

Tennyson szavai szerint a madaraknak emellett jó a szaglása és hallása, valamint tapintási érzékelése, ezáltal a látás talán nem olyan fontos életben maradásukhoz, legalábbis néhány egyednél.

Más kutatók szerint az Shh gén (Sonic hedgehog) lehet felelős a madarak látásvesztéséért. Ez a gén fontos szerepet játszik a fejlődésben, és más állatoknál már kapcsolatba hozták a látás elvesztésével, úgymint a mexikói barlangi vaklazac estén. A gén emellett felerősítheti a tapintás és szaglás képességét a kivi hosszú csőrében, a látás kárára.

A vak barna kivik lehetőséget nyújtanak a kutatóknak, hogy tanulmányozzák, hogyan fejlődik és változik a látórendszer. Ehhez persze szükségeltetik a madarak életben maradása: veszélyeztetettek, mintegy 400 egyedük maradt természetes élőhelyén.

A vizsgálatról a BMC Biology folyóirat számolt be.