Otthon

Különóra különóra hátán – mennyit bír el a gyermekünk?

Koránkelés, suli, edzés, nyelvóra, lecke, lefekvés, majd az egész elölről – gyermekeink napja gyakran reggeltől estig be van táblázva, és még ha nem is olyan feszített a tempó náluk, mint a felnőtteknél, van, hogy ők is hullafáradtan esnek az ágyba a nap végén. A különóráknak, sporttevékenységeknek mindenképpen megvan a pozitív hatása, de vajon hol a határ?

A különóra fontos

A gyermek testi, lelki és szociális fejlődése szempontjából is fontos, hogy az iskolai tanulás mellett más jellegű ingerek, kihívások is érjék. A szakemberek szerint külön edzésre mindenképpen javasolt járatni csemeténket, hiszen az iskolai tornaóra kevés ahhoz, hogy mozgásigényét kielégítse. A sportág megválasztásánál azonban körültekintőnek kell lennünk, nem szabad semmit sem erőltetnünk – ha gyermekünk az 5. kosárlabdaedzés után azt mondja, hogy nem akar többet menni, azt el kell fogadnunk. Próbáljunk ki többféle mozgásformát, akár egyénit és csoportosat is, látni fogjuk, melyiken érzi legjobban magát. A legcélszerűbb természetesen az lenne, ha ez iskolai keretek között, tanítás után valósulna meg, így se rá, se ránk nem nehezedne a plusz utazás terhe – persze erre nem mindig van lehetőség. A sportolás tehát nagyon fontos, de legalább annyira a művészetek is, melyek más, ám ugyanolyan értékes készségeket fejlesztenek. És akkor még ott vannak a nyelvórák, hiszen ma már szinte elengedheten az angolnyelv-ismeret, és minél korábban kezdi tanulni a lurkó, annál könnyebb dolga lesz később. De vajon mennyit bír el a gyermekünk?

Fotó: iStock.com/MarkPiovesan

Fotó: iStock.com/MarkPiovesan

„Nagyon sokat számít az, milyen mintát kapunk otthon a szülőktől – véli Lippai Andrea, táncművész, koreográfus, két nagylány anyukája. – Nálam anyu és apu egyaránt maximalista volt az élet minden területén én is azzá váltam, és elkerülhetetlen volt, hogy a két lányom is kövesse a családi hagyományokat. Mindketten a táncművészetben találták meg önmagukat, míg Panka pedagógusi útra, Zsófi színpadi pályára terelődött. Zsófiban is hihetetlen elszántság volt mindig, hogy ezt szeretné csinálni. Nagyon nehéz volt elérni, hogy Sevillában tanulhasson, mivel az a szak, amit ő választott, csak négyévente indult, ő pedig pont egy évvel lekéste volna ezt. A tűzön-vízen át mentalitás benne is megvan, így a nyolcadik osztályt egy nyár alatt elvégezve felvételt nyert álmai iskolájába. Mindig mindenben segítettem, ha kérte, de a tanulmányait nagyrészt önállóan csinálta végig.”

Fotó: iStock.com/shironosov

Fotó: iStock.com/shironosov

Mit tegyünk, ha nem akarjuk túlterhelni a gyermekünket?

Válasszunk, hogy karate, angol vagy zongora? Nem könnyű kérdés, és a legjobb talán, amit tehetünk, hogy figyeljük a kicsi jelzéseit. Mennyire fárad el a nap végére? Milyen kedvvel jön el a foglalkozásokról? Lelkesen mesél, vagy inkább szótlan? Ha úgy látjuk, meg se kottyan neki a heti akár 4-5 különóra, akkor nincsen semmi gond, de még ilyenkor is fontos, hogy hagyjunk neki időt a szadad játékra, amikor azt csinál, amit csak szeretne – ugyanis ez is nagy mértékben hozzájárul az agyi fejlődéséhez.

A témával bővebben is foglalkozik a Ridikül ma 17 órakor kezdődő Teljesítmény vagy kényszer? című adása. A stúdióban beszélget Lippai Andrea, Skultéti-Szabó Katalin, Nagyváradi Erzsébet, valamint meglepetés-férfivendégünk.

A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg.

További tartalmak

Pénzügyi szempontból jó éve volt a főváros...

Minden korábbinál többen, 3200-an látogattak ki a...

Két forinttal csökkenti a 95-ös benzin literenkénti...

Az energiahatékonyságot javító megoldások napjaink...

A családoknak a boldogsághoz fizikai, anyagi és lelki...

Tovább az eszköztárra