A pókcsípésről jellemzően nem gondolunk túl sokat, hacsak nem egy madárpók csáprágója lebeg a szemeink előtt. Valószínűleg mindegyikünk átesett már olyan csípésen, amit pókoknak tulajdonított. Csakhogy szakértők szerint a pókcsípés rendkívül ritka jelenség, és egy ilyen nyolclábú inkább menekül, minthogy megcsócsáljon minket.

Felmerülhet a kérdés, hogy egy pók milyen célból harap meg embereket: félelemből, támadásként, vagy azért, mert éhes? A válasz minden esetben az, hogy leginkább semmilyen célja nincs a csípéssel, leginkább akkor harap belénk, ha nagyon fél, és nem lát más kiutat. Ez nem véletlen: a pókok testfelépítését nem arra rendezték be, hogy nagyobb testű élőlényeket csipkedjenek. A csáprágóik jellemzően nem elég erősek, sokszor át sem tudnak hatolni az emberi bőrön, és a mérgük sem hatásos ránk. Persze van egy-két kivétel, de a pókok mérge általában pont annyira elég, hogy az áldozatukként szolgáló rovarokat mozgásképtelenné tegye. Mert minden pók mérgespók, csak nem mindegyikük mérge hat az emberi szervezetre.

Ez alól persze vannak kivételek: egy barna remetepókkal például nem szívesen találkoznánk, mert az ő mérge fokozottan veszélyes az emberi szervezetre is. Szerencsére Magyarországon nem őshonos, a tengerentúlon azonban évi 2-3 gyerek halálát képes okozni a csípése. A másik ránk is veszélyes pókfajta a fekete özvegy, amely minden melegebb területen megtalálható. Egyik pók mérge sem teljes biztossággal halálos, de az általuk okozott fizikai tünetekbe bele lehet halni.

Rajtuk kívül azonban nincs olyan pókfaj, amelynek a mérge egy emberre is halálos lenne. A tarantula, amelytől nagyon sokszor félünk, valójában igen fájdalmas, de nem halálos mérget termel magában.