Az erdélyi származású operaművész Molnár Levente tulajdonképpen világsztár, a New York-i Metropolitan, a londoni Covent Garden elismert művésze, Németországban, Svájcban, Japánban, Spanyolországban is rendszeresen fellép, a világ legnagyobb operaházai hívják, a naptára 2020-ig csaknem tele van – írja a hírportál Molnárról, aki az új Bánk Bánról, a hozzá fűződő érzelmeiről, és a magyarságáról mesélt a legtöbbet az Origónak.
A New York-i Metropolitan Operaház. Fotó: AFP
Régi-új Bánk bán: itt mindenki önamaga szívdobbanásához nyúl
“Itt most mindenki önmaga szíve dobbanásához nyúl – máshogy nem tudom elmondani, amit érzek. Vidnyánszky Attila pedig zseniális. A próbafolyamat alatt ittuk a szavait, köré ültünk, bámultuk, és próbáltunk tanulni tőle. Néha azt érzem, talán képtelenek vagyunk azt a sok jót megcsinálni tökéletesen, amit ő szeretne. Hihetetlenül profi színházi ember. Nem sokan dolgoztunk előtte vele, nekem nagy büszkeség, hogy az ő rendezésében énekelhetem Bánk szerepét. Úgy érzem, most egy új legendás előadás születhet” – értékelt a világíhrű operaénekes.
Molnár: az erdélyi magyarok egy vérből valók a magyarországiakkal
A magyarság és a darab kapcsolatáról Molnár azt is elárulta, hogy erdélyi magyarként hogyan éli meg Bánk szerepét. Felemelő, spirituális, történelmi, gerinces, tiszteletreméltó – mondja a darabról, számára pedig ez mind szent dolog. Ezt nagyon értik azok az erdélyi magyarok, akik próbálnak bárhol a világban helyt állni, és Magyarország is külföld. De ami a lényeg: egy nyelvet használunk, egyként dobog a szívünk, és egy vérből valók vagyunk. Szeretek büszke lenni arra a történelemre, genetikára, ahonnan jövünk. Ebben a darabban pedig minden benne van.
A bárányok őrzésétől a Metropolitan színpadáig
Molnár kis csíki faluban látta meg a napvilágot, majd Csíkszereda mellé költöztek a szüleivel. A bárányok őrzése közben vette észre, hogy jó hangja van. Hat-hét éves lehetett. Az otthon maradt bárányokat őrizték a falubéli gyerekek, amelyeket nem vittek ki az esztenára. Reggeltől estig legeltették a bárányokat, és közben Levente énekelgetett. A társai biztatták: énekelj még valamit, mert olyan szép hangod van. Arra is emlékszik, hogy amikor Csíkszereda és Csíkszentélek között ment át az erdőn, végig hangosan énekelt – többnyire népdalokat. Akkor még nem volt ennyi medve, át lehetett menni az erdőn – mondja. – Az éneklés erőt és bátorságot adott.
Molnár Levente az origós beszélgetésben vissza-vissaztért az általa megélt magyarságához: “Hat-hét éves lehettem, amikor a forradalom volt Romániában, és ha megjelent egy magyarországi felségjelzésű autó, mi, gyerekek ujjongtunk, kiabáltunk, boldogok voltunk, integettünk, tudtuk, hogy nekünk is van valahol egy hazánk. A magyarok pedig apró ajándékokat adtak nekünk, gyerekeknek. Már akkor tudtuk, hogy Magyarország a lehetőségek hazája” – mondta Magyarországról az időközben világhírű művéssz lett Molnár.
[interestingbar group=”interesting”]Erőteljesen kiállok a magyarságomért, mert a magyar nagyság létezik
Nemzetközi élményeiről Molnár az Origónak elmesélte: rengeteg helyre visszahívják, szeretettel fogadják, folyamatosan hívják, keresik. Fellépett Münchenben, Londonban, Bordeaux-ban, Párizsban, Madridban, Berlinben, Tokióban, Bukarestben, Koppenhágában és Bécsben is. „Még olyan házakban is, ahol magyarnak lenni nem olyan menő. Mert van ilyen hely. De bennem tisztelték azt, hogy erőteljesen kiálltam a magyarságomért, és igenis egyetértek a mai magyar nagysággal, mert ez létezik” – vont konzekvenciát az operaművész, miért fogadták el annak ellenére, hogy önjellemzése alapján is vehemens.
Magyarország biztonságos és büszke, a lehetőségek hazája
Molnár egy németországi élményét mesélve kiállt a jelenlegi országvédelem mellett is: „Néhány helyen a magyarországi politika miatt sem kedvelik a magyarokat. Én pedig azt mondom: ilyen kitartással és erős kézzel kell védeni az országot. És ezt kint is hangoztatom. Nekem egy kislányom van. Mindenáron meg akarom, és meg is fogom védelmezni. Freiburgban nagyon sokat énekeltem.
Éppen ott, ahol lakunk, megölt egy migráns egy egyetemista lányt. Kérdezzük meg annak a fiatal lánynak a szüleit, hogy vajon ő támogatja-e, hogy bejöjjenek a migránsok. Meglehet, hogy demagóg, amit mondok. De annál a családnál, ahol ez történt, egyáltalán nem az. Ők elveszítették a lányukat. Én Magyarországot a lehetőségek földjének tartom. Biztonságos, büszke ország, ahol – ha kell – összefognak az emberek. Most ezt érzem. Aztán hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom” – szőtte személyes élményeit a jelen értékelésébe Molnár.
A teljes beszélgetést itt olvashatja el.