A csalók elképesztő eszköztárat vetettek be, hogy olyan befolyásos államférfinek tűnjenek, akik még a tiltott hobbit is engedélyeztethetik. Kékvillogós lesötétített üvegű autóval furikáztak, a Parlament mellett minisztériumnak álcázott épületben fogadták az áldozatot, a minisztert játszó csalónak még álszóvívője is volt.
Az évek óta Zala megyében élő német férfi egy társaságban mesélt először szenvedélyéről. Egykor Németországban gyakran járta a vidéket fémdetektorral, és kincseket gyűjtött: régi pénzeket, de volt, hogy órát, láncot, medált emelt ki a földből. Azt is tudta azonban, hogy bánatára Magyarországon tilos az ilyesmi.
Jön a csaló és segít
Ekkor egy magát szóvivőnek nevező ember felajánlotta a férfinak, hogy kapcsolatai révén hozzá tudná segíteni egy hivatalos hobbirégész-engedélyhez. Hamarosan egy előkelő szállodába hívta a német férfit, ahol mindjárt egy miniszter hallgatta meg a panaszait. A volt rendőr és párja hamarosan a fővárosban, egyenesen a Kossuth téren találták magukat. Akármerre néztek, komoly hivatali épületet láttak, tele bizalommal léptek hát be ezen a kapun, rajta a táblával: minisztérium.
A valóságosnak tűnő díszletek közt azonban folytatódott a színjáték. A miniszter, akivel a szállodában is találkoztak hatalmat sugározva intézkedett a pár érdekében, persze úgy, hogy ők lássák és hallják ezt.
Csak akkor és csak a német férfinek mindössze 7 millióért kínálták a hőn áhított kincskereső-engedélyt.
Csak most és csak neked
Komóczi Mihály, igazságügyi pszichológus szakértő, aki rendszeresen segít a Duna tv Kékfénynek értelmezni a bűncselekmények lélektani mozgatórugóit azt mondta: a csak most és csak neked-szófordulat tipikusan a csalók egyik kommunikációs eszköze. Énközpontú, nárcisztikus látásmódunkra játszik rá, arra, hogy szívesen elhisszük: ügyesebbek és okosabbak vagyunk mindenkinél, mert jókor vagyunk jó helyen, és nekünk is járhat a szerencse egyszer az életben.
A csalók nagy manipulátorok, kikutatják, áldozatuknak mi a vágya, és teljesítik azt. Legalábbis azt ígérik. Mi pedig úgy érezzük, egyenesen az isten lábszárát fogtuk meg velük. 7 millióért a német férfi régészeti iskolát végezhetett volna, amihez tankönyvet, sőt német nyelvű tolmácsot is biztosítottak volna számára.
Elvárt az azonnali fizetés
A tandíj befizetésére a pesti belvárosi üvegpalotában került sor. A szemfényvesztés ezúttal is tökéletes volt: a hivatalosnak tűnő papírok, a pecsét, no meg a nagyember szép ingben és fényesen csillogó cipőben elvakították az áldozatot. A mágia, hogy a miniszter úr majd elintézi, működött.
A megvezetett pár azt sem találta elképesztőnek, hogy a miniszter úr saját kezűleg készíti el az okmányokhoz szükséges igazolványképeket a német férfiról. A volt rendőr elégedetten fizetett.
A rózsaszín álom azonban hamarosan szertefoszlott. A szóvivő és a miniszter fenyegetni kezdték az áldozatokat: nagy baj lesz, ha nem fizetnek újabb milliókat. A rettegés hetei voltak ezek, a német férfi végül itt hagyott csapot-papot, és Németországba menekült. Végül májusban feljelentést tettek a rendőrségen.
Az áldozatok ügyvédje szerint sokatmondó, hogy a csalók milyen profin dolgoztak: pénz-paripa a rendelkezésükre ált az átveréshez. Mint később kiderült, a minisztériumnak álcázott lakóházra a névtáblát is ők csempészték oda.
[interestingbar group=”interesting”]Úgy tűnik, a német férfinak van esélye rá, hogy visszakapja kicsalt millióit. A csalók letétbe helyezték az összeget ügyvédnél, no nem szívjóságból. Az volt a célja ennek a letéti igazolásnak, és azért mutatták be a nyomozási bírónak, hogy méltányolja ezt a hozzáállást a bíróság, és emiatt elkerülhető legyen az előzetes letartóztatás.
A német exrendőr jóhiszeműsége áldozatának tartja magát, nagyon vágyott arra a kincskereső-engedélyre.
A rendőrség csalás miatt nyomoz az ügyben, az álszóvivő és az álminiszter úr mellett még egy embert keresnek, aki részt vett az aljas csalásban.