Krisztus az örök város mélyén
A Szent Domitilla katakomba az „örök város” felszíne alatti alagutak kiterjedt labirintusa, amelyet évszázadokon át temetkezési helyként használtak az ókori Rómában élő keresztény közösségek, a Kr. u. 2. század elejétől.
Részlet a római Szent Domitilla katakombából
Forrás: Wikimedia Commons
Most, amikor lézeres technikával eltávolítják a falakra rakódott sok száz, illetve több mint másfélezer éves koromrétegeket, ismét láthatóvá válnak az antik időkben keletkezett feliratok, illetve a katakomba helyiségeit egykor díszítő falfestmények.
A Szent Domitilla katakombában felfedezett, Krisztust és apostolait ábrázoló 5. század eleji freskó, a restaurálása után
Forrás: AFP/Getty Images//Andreas Solaro
Május végén mutatták be azt falfreskót, amely a tisztításnak köszönhetően egy jómódú római gabonakereskedő kriptájának falán vált láthatóvá, eredeti pompájában. A temetkezési kamrát és helyiségeit egyébként még a 17. század legelején Antonio Bosio fedezte fel.
A feltárt , Krisztust a trónuson ábrázoló freskó panorámaképe
Forrás: Pontificia Commissione di Archeologia Sacra
„Csak a leggazdagabb családok engedhettek meg maguknak külön temetkezési kamrát” – nyilatkozta a Live Science tudományos portálnak Barbara Mazzei archeológus, aki a Pápai Régészeti Bizottsággal együtt mutatta be rétegek alól előkerült fafestményeket.
A katakombák több mint 1600 évesek, és a legrégebbi ókeresztény temetkezési helynek számítanak.
Bosio 400 évvel ezelőtti felfedezése óta ismerték ezt a kamrát, amelyet egy „pék” nyughelyeként tartottak számon, ám a falakat díszítő freskókat betakarta az évszázados koromréteg.
A trónoló Krisztus portréja közelről
Forrás: Pontificia Commissione di Archeologia Sacra
A freskón a gabonakereskedőként azonosított férfi díszes, drága tunikát visel, és egy nagy modius (ami a gabona mérésére és tárolására szolgál, a szerk.) mögött áll – nyilatkozta Barbara Mazzei. A gabonakereskedő freskójához közel, egy másik, bukolikus témájú falfestményen pásztorok, valamint a trónon ülő Krisztus látható, mellette két csoportban az apostolokkal, köztük Péterrel és Pállal.
Septimus Severus diadalíve a Forum Romanumon. Ez volt az ókori Róma központja
Forrás: Bucsky Péter
„Krisztus előtt két elhunyt egyén és védőszentjeik állnak, akik felemelt karral kérik az Urat, hogy engedje be őket a mennyek országába. A többi jelent az ó- és az újszövetségből származó történeteket örökít meg „ –tette hozzá a szakember.
Csak a bizánci időkben nyert teret Jézus ábrázolása, mint “Krisztosz Pantokrátor”, azaz megdicsőült Krisztusként. Bizánci mozaik az isztambuli Hagia Sophiából
Forrás: Wikimedia Commons
A most felfedezett freskókon látható kompozíció rendkívül ritkának számít.
A temetkezési kamra freskóval díszített mennyezete
Forrás: Pontificia Commissione di Archeologia Sacra
A kereszténység korai évszázadaiban tilos volt a Megváltó ábrázolása, ez a bizánci időkben nyert létjogosultságot. Jézust eleinte kizárólag csak mint „Krisztosz Pantokrátor”, azaz mint a megdicsőült Krisztust lehetett megjeleníteni.
Így lettek az üldözöttekből üldözők
A kereszténységet a 4. század elején, Constantinus és Licinius császár 213-ben közösen kiadott mediolanumi (milánói) ediktuma ismerte el más vallásokkal, illetve a római államvallással egyenrangúnak.
Licinius császár márványbüsztje, (4. század eleje)
Forrás: Museo Vaticano
Az első században, a rómaiak eleinte csak furcsa zsidó szektaként tekintettek az ókeresztény gyülekezetekre.
I. (Nagy) Constantinus császár márványszobra a 4. század elejéről
Forrás: Today in History
A keresztények ugyanis vallási okokból nem voltak hajlandóak elismerni a római állam (S.P.Q.R., Senatus Populusque Romanus) első embere, a princeps, vagyis a császár isteni mivoltát, és megtagadták, hogy áldozatot mutassanak be a császárok szobrai előtt.
Ezt a magatartást viszont a római hatalom az állammal való nyílt szembeszegülésként értékelte, és úgy vélte, hogy ennek tolerálása aláásná Róma tekintélyét.
Az első nagyobb keresztényüldözésre Néró uralma alatt került sor
Forrás: Pinterest
A legsúlyosabb keresztényüldözések az 1. században Néró illetve Domitianus uralkodása alatt, a 2. században pedig Commodus, majd a 3. század derekán Traianus Decius idejében voltak.
Halálra szánt keresztények a római nagycirkuszban
Forrás: Pinterest
Az utolsó és a legnagyobb keresztényüldözés elrendelése a permanens válságban lévő birodalmat megreformáló, és az augustusi principátus helyett a terarchális rendszert bevezető Diocletianus nevéhez fűződik.
I. Theodosius császár márványportréja a 4. század második feléből
Forrás:Pinterest
Alig pár évtizeddel a diocletianusi keresztényüldözés után, I. Theodosius császár 380-ban kiadott vallási rendeletével a nikaiai- konstantinápolyi hitvallás szerinti kereszténységet tette meg kizárólagos államvallásnak. Ettől kezdve pedig a keresztények kezdték el a régi római vallás híveit üldözni.